Törekvés:
Háztáji agymenés, az emberek mindennapjaival már-már kitörölhetetlenül összemosódott, eredménytelen rohanásokról, traincatchingekről, s nem utolsó sorban azon utasok s járókelők emlékére, kik az összeállítás alapgondolatának figyelmen kívül hagyásáért életükkel fizettek.
Szöveg:
Nyakunkba véve az egész utca
A majmolt USA-beli cuccok pucca
Vonathoz menve, határozottan lépegetve
De lám, az ottan, az a fénysorompó
Fehéren villog, mint a démon
Ottó, ne rohanj így!
Nincs még harminc, állva
Játszadozhatsz a farkincáddal
Ha elindultál már, max. mással
Fejedbe fulladt látomással
Az utca végén a jelző fényét jól láthatod
Azon fáradoztak a mesterek
Hogy olyan sorompót fektessenek
Miről az ember úgy leshesse le
Ahogyan kifordul, már rögtön
Hogy vörösön van-e, vagy éppen zöldön
Vagyis fehéren villog serényen
S te épp eképpen méred léptedet:
Nem kell sietnünk, s ha kell vizelnünk
Még megtehetjük, elővehetjük
Kieregethetjük, beleverethetjük
Mint a bébiket ölő nő, kinek
Vére jéghideg, a szeme forró
Szíve kővé vált - a szemafor! Oh!
Vörösben úszik, villog és múlik
A ráfordítható idő, míg
Az állomásra kilépegetsz, válts a lépteden
Szaporázzad, állad rázzad, mintha házad égne
Szanaszéjjel, mert az éjjelt a hidegben töltheted
Nem lesz több vonat, nincs már több menet
Örömkönnyeket nyöghetsz, akár egy kurva...
...gyorsan lépegessél tehát, el ne essél
Naná, hogy hiába strapáltad
Szanaszét a lábfejed, hisz itt a látlelet:
A vonat rászedett, s most is rászed egy
Csirkeszárnyszelet lógva rád nevet
Egy ittas lányegyed ajkán, s elsiet
Helyet hagy neked, hogy kitomboljad:
Ez a másik oldal, jaj, a másik oldal!
És a hangok se innét jönnek, megmondom Önnek:
Ez a másik vágány, nézd a lámpát!
Minő ármány, mint egy Tóth Árpád
Versben akár, hol kigyúl a zsarát
Szanaszét tükrözi a fénysáv a talpfát
A fényár folyamatos, a kürt szakaszos
Kvantál! - így javítaná ki ezt egy matekos
De én nem vagyok, csak egy fapados
Mindenhol maszatos pék, vagy éppen lakatos
Történhet bármi, leeshet a hó, megnyugodtam
Nem a mi vonatunk jó... izé, jő!
Hanem a szembeforgalom, te meg egy borzalom vagy
Há' hová a tökbe rohansz úgy előre?
Trainspotter vagy te, bazze, hogy így ennyire
Érdeklődsz az ellenkező irányból érkező
Szerelvény iránt most, ami étkező kocsikkal is
Fel van szerelve, el van terelve minden szó
A legfontosabb a lóbaszó nagy könnyebbülés
Az egy rongybaba, ez egy bőrülés
Lomtalanítás volt itt is
Van egy sál is, Hello Kittys
De szép az utca, a vörös pulza
A vonat szemből sok széppel feltölt
Ne a járdát nézzed, hagyd a jármát, ébredj!
Van időnk bőven, a vonat megvár, és ez a fényár
Nem az a fény, megmondom én, mit tegyél:
Lépegessél és énekeljél, hogy szerencsénk van
Mert e szerelvény az nem a miénk, nem a miénk
Mintha fentről írna fennkölt egy örök cimbora
Hogy a lét fintora nem más, csak ennyi
Nem kell sietni, el fogják úgyis az egészet venni
Az ember kölcsönbe kapja, életünk apja
Lízingbe adja, magunkat törni, szeretni, ölni fölösleges
Csak a vöröskeresztet látod majd az utolsó képen
Ahol az anyád majd sírva kérlel
Hogy ne rohanj úgy te is Ottó, bazzeg
Hát nem a miénk, értsd már meg
Nem a miénk, oh, oh...
Hova rohansz, ez nem az a fény
Jó ez a vonat, csak nem oda mén
Mondd, hova rohansz, ez nem az a fény
Jó ez a vonat, csak nem a miénk
Mondd, hova rohansz, ez nem a miénk...
2007
