Dönteni
Hogy megtörtént, s hogy nem, hipp-hopp ott úszkált az élet vizében egy igaz jóságokra termett legény, mígnem egyszerre csak - hogy lett, s hogy nem - begörcsölt a lába, s fuldokolni kezdett. Kivergődni már nem tudott, vitte a sodrás.
Kinn a parton, a csúszós rézsűn ott figyelt a Halál, és nyújtotta feléje kaszájának nyelét, majd rákiabált: "kapd el, barátom, kihúzlak!". A legény eztán bugyogva-karattyolva elordította magát: "már megint az a kibaszott dönteni...", ám ekkor eszébe jutottak édesanyja szavai, hogy a Haláltól és a bélyeges bácsitól sose szabad segítséget elfogadni, még akkor sem, ha időnként Télapónak öltöznek. Úgyhogy inkább csapkodott s kalimpált tovább, mígnem mit adott Isten, mit vett el, hát megfulladt.
Idővel felúszott a teste a felszínre, s ott haladott tovább, míg föl nem akadt egy hanyattá mállott, tejkaramellel töltött mogyorófa vízbe nyúló ágain. A Halál pedig, nem sokkal ezután beérte őt a parton, majd - immár a kasza élesbik végivel - leakasztotta az ágról. Szitkozódott egyet: "azért megkímélhettél volna ettől a sétától, ebben a rohadt kánikulában", majd sószsákként a hátára kapta, s elindult véle a mezőnek befelé.
Átment üveghegyeken, túró malacokon, meg a sorompó nélküli vasúti átjárón. Egészen eleddig követte őt egy traktor, de azt a síneken elkapta a lökösházai gyorsított. A Halál ekkor hátranézett, morgott egyet a bajsza alatt: "már megint az a kibaszott dönteni...", de megvonta vállát: "jó, most nem érek rá".
Aztán tovament, hátán a prédájává lett emberünkkel, és így maradt életben a traktor vezetője. Amíg a mentő be nem ért vele a kórházba.
2008-05
