NOVELLÁK / PARÓDIÁK / MIEGYÉB ELMEROHAM

A repülő mandarin

Csajkás Miksa Elstert olvasott. Érdekelte, de már inkább csak evett volna valamit. Kiment hát a konyhába, s hámozott magának egy mandarint. No, de Csajkás Miksa sosem állt ügyeskezű ember hírében, így ebből kifolyólag - vagy inkább kiesőleg - kipottyantott a kezéből egy gerezdet. Annyira nem sajnálta, mert magos volt az egész, ráadásul volt még belőle vagy nyolc ugyanilyen, de nem akarta, hogy kárba vesszen, főleg így a világválság idején. Fölvette hát a konyhakőről, majd elindult véle a bejárati ajtó felé, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a macskaáteresztő ablakon keresztül kidobja a teraszra, kutyája számlájára. Mert a mandarin még az ebek harmincadján is finom.

Megcélozta hát az ajtóból a kutyaház melletti tálkát, megbecsülte a szükséges erőt, számolt a súrlódással és figyelembe vette az Fg gravitációs együtthatót, azzal azonban nem kalkulált, hogy a cicaablak nyikorgásának zöreje kicsalogatja az állatka fejét az ólból, miután a mandarin már megtette röppályájának több mint negyedét. Csajkás úr házi kedvence pedig pont keresztezte az ívet, így az ő szemszögéből csupán annyi történt, hogy figyelmes lett egy zajra, de nem tudott rendesen utánanézni, mert közvetlen azután, hogy kidugta a fejét, orron találta egy repülő mandarin.

Csajkás Miksa negyed órát röhögött, természetesen, miután konstatálta, hogy kutyájának, mely épp a gyömölcsrészletet falta, miután sikerült értelmeznie a helyzetet, nem esett baja.

Miksa ezt követően becsukta a kisablakot, majd a konyhaasztalán kinyitva hagyott társadalomismeret könyvére mosolyogva így foglalta össze a történteket: - Látám és felismerem, hogy mostan kicsiben modellálta meg az élet azt, ami az emberekkel nagyban lezajlik. Álmodunk, tervezünk és belekezdünk, csak arra nem számítunk, hogy ezt a másik is ugyanígy megteszi, ezt pedig olykor hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni, azon egyszerű ténynél fogva, hogy nem látjuk őt. A kettő pedig - itt megpödörte bajszát, s a kredenchez támaszkodva az ablakon átszűrődő holdvilág árnyékának tisztelettudón bólogatni kezdett - olykor összegerjed. Igaz, Mr. Elster?

Ekkor a könyvre vetette mosolyát, megtörölte mandarinos kezét, majd olvasás közben csöndjében s magányában a szobájába ballagott.

2009-01



<< Vissza a novellákhoz