Másolatok
Árpád Albert nagyon örült annak, hogy betöltötte 65. életévét, hiszen immár ingyenesen vehette igénybe a BKV járatait. Meg egy csomó minden mást. No persze, Árpád Albert ezért a jogosultságért világéletében nem csinált semmit, leszámítva, hogy ősszel leveleket söpört, télen havat lapátolt, nyáron füvet locsolt, tavasszal pedig mézzel permetezte a barackfát. Mivel azonban ezen tevékenységek végzése aligha bitorol el az ember életéből heti egy-másfél órát, megszámlálhatatlan ideje maradt. S vajh mi másra használja fel ezt a sok szabadidőt, mintsem arra, hogy minden reggel kétszer kimenjen a Lehel téri piacra rozoga, avittas, Ikarus 280-as bolygóajtós csuklósbuszával, ami - ne csóváld a fejed, kedves Olvasó - bár nem volt az övé, sajátjának tekintette onnantól kezdve, hogy napi 4 alkalommal is közlekedhetett rajt.
Egy napon azonban kellemesnek ígérkező utazásának öblítőkék fellegét kellemetlenül keményre formált jéglabdákat aláeregető, vajszürke felhők kezdték aranyozni.
***
Rézcső Eszmeraldó ugyanis szintén ezen a járaton szeretett utazni, hasonlóképp a 65. életévüket betöltött utazók részére biztosított kedvezmények kiaknázásával, noha három hete múlt 17 éves. Szülei gyöngyház-berakásos kvarcórával, egy 5,4 tonnás furgont is agyonnyomni képes tömegű aranylánccal, egy 5,4 tonnás furgonnal és két kistestvérrel ajándékozták meg. Eszmeraldó nem szeretett túl messze tartózkodni az ajtótól, hiszen soha nem tudhatta, mikor kell leszállnia.
Albert, vesztére, az Eszmeraldóval mind vertikálisan, mind horizontálisan telített, középső ajtót szemelte ki felszállás céljából, melyen azonban a fiatalember daliás termete miatt képtelen volt elsőre túljutni. Albertet jól láthatóan tettig zaklatták az események, az autóbusz tartalma pedig hőbörögve vette tudomásul a roma és a nyugdíjas szélmalomharcából kifolyólagos kényszervárakozást. Feloldozást végül a buszvezető adott, ám Albert még aznap decíziót hozott az eset tanulságát levonón: soha többé nem hagyja magát. Ha fel akar szállni, akkor fel is fog, történjék bármiféle esemény.
***
Fruzsinák Sári késésben volt. Ráadásul izgult is. Pótzárthelyi dolgozatra igyekezett az Elte Természettudományi Karára. Imádta a nyitvatermők világát. "Bárcsak minden tárgy a nyitvatermőkkel foglalkozna..." - hajtogatta mindig magában. Sajnos az élet ennél kegyetlenebb. Ha ezt a dolgozatot nem írja meg legalább kettesre, elbúcsúzhat ettől a tárgytól, hiszen elbukja az aláírást, mely a vizsgára bocsátás feltétele. Nem akart egy évet csúszni. Egész éjjel készült. Több kávé volt a szervezetében, mint bomlasztó erő az Egyházszakadás hajnalán. Reszketett a hidegtől, és rettenetesen félt. A Baross utca sarkán már látta, mennyien állnak a 4-6-os villamos megállójában, így, gondolván, hogy lassan jönnie kell egynek, szaporára vette lépteit. Kis híján elcsapta a vele megegyező irányból érkező Combino, melynek vezetője hosszas csilingeléssel adta Sári tudtára erejét, s tehetetlenségét. A fiatal lányt immár a szívbaj kerülgette, ettől még frusztráltabb, ingerültebb lett. Végül megnyugodott, s magabiztos léptekkel vette célba a túloldali peront. Ám a megállóban veszteglő szerelvény takarásából váratlanul kilövellt egy fehér, megkülönböztető jelzéseit csak vizuális mód használó haszongépjármű. Sáriból nem maradt más, csak a táskája, melyet egy szemfüles bámészkodó azon nyomban, szinte még röptében magáévá tett. Az autó puttonyán zölden virított a felirat: ZAVARELHÁRÍTÁS.
***
Kevlár Florina ma nem ment iskolába. Havi egy napot ő is pihenhet - gondolta csintalan csillogással a szemében. Fogta magát tehát, s felutazott a fővárosba a Budapest-Hatvan vasútvonalat felhasználva, hogy Közép-Európa legnagyobb bevásárlóközpontjában, az Arena Plazaban kerékpár bukósisakot és egy pár téli kesztyűt vásároljon magának. Egész délelőtt az üzleteket rótta, mígnem édesanyja felhívta telefonon, hogy délután háromig érjen haza. Váratlan elfoglaltsága akadt az önkormányzatnál, így el kell mennie otthonról, ugyanakkor nem tudta már lemondani Mariska nénit, ki később házhoz érkezik. Egy infúziós oldatos kartondoboznyi kinőtt blúzt hoz házhoz, Florina húgának. Gondtalan tekergő fiatal hölgyeményünk tehát megindult a pályaudvar felé. A 14:08-as és a 14:38-as járatok közül utóbbit választotta magának, mivel a 08-kor induló szerelvény csak Gödöllőig jár, ő pedig Aszódon lakik.
***
Téren Aszkónnak már nem volt több órája. Fáradtan, napmegelégelten szivárgott ki a BME magas, fehér, tekintélyt parancsoló E épületéből a villamoshoz. Az előadásai szerdánként általában 40-kor fejeződnek be, így rendszerint kényelmesen eléri a Keletiből 08-kor induló vonatot. Ezúttal másképp esett. Fruzsinák Sári tragédiájának helyszínén a szerelvények egymásra torlódtak. Egyik irányba sem mozdult semmi, a teljes belváros úgy festett a levegőből, mintha villamosblokád alá vonódott volna. Aszkón, utastársaival egyetemben a sietve gyaloglást választotta. Egész jó részeredménnyel, hiszen 02-re már a Blaha Lujza téren várta a piros hetest. A Moziklip idevonatkozó sorait dúdolta magában, melyek kígyóbűvölőként csalogatták ki a templom mögül a jó öreg csuklós Ikarust. A fiatalember előzékenyen maga elé engedett mindenkit, hisz elsőnek szeretett volna leszállni a Keletiben, hogy még jó eséllyel elérje vonatát.
Ekkor érkezett Albert bácsi. A megállóbéli nyomakodás láttán eszébe jutott Eszmeraldóval folytatott harca, s az is, mit ígért, így hangzatos vezényszavakkal adta az addigra már a közbülső lépcsőn berendezkedett Aszkón tudtára, hogy ő bizony felszáll, ahogy csomagjai is. Két fej zeller, hat fej vöröshagyma, öt szál répa, kilenc szem krumpli, két kiló kenyér, és egy púpozott szatyor romlandó tejtermék. Bár nem akart a Keletinél leszállni, muszáj volt neki, hisz sokakat ki kellett engedjen, így a Blaha megállójában végzett poggyász ki- és berakodást a fejpályaudvar eklektikus épülete alatt is megejtette.
Ekkor még 2 perc volt a vonat indulásáig. Aszkón torkaszakadtából rohant, hogy elérje, bár egyre kevesebb esélyt látott rá az ezidáig megesett gátló tényezők mián. Ugyanakkor megnyugodva vette konstatálóra, hogy a szerelvény még áll. Felszállni azonban már nem tudott.
Tudvalevő, hogy az elővárosi Flirtek kalauzkímélő járatok hírében állnak, ajtajai önműködőek. Kinyitni őket addig lehet, míg világítanak a zöld ledek az ajtónyitó gomb gyűrűjén. Aszkón 07-kor ért oda, de a ledek már elaludtak. A hatvani személyvonat néhány másodperccel később kalauz nélkül, fütty nélkül, halkan, mintha szégyellné magát, szemlesütve piroslott ki a szürkeségbe. Aszkón meg csak állt, és nézett. És káromkodott. Az egy órás hazaútja pillanatok leforgása alatt vált másfél órás tortúrává. Fél órát várhatott a következőre.
***
Így történt, hogy Téren Aszkón egy vonattal utazott Kevlár Florinával, kivel a vonaton összeösmerkszett, majd elkérte a telefonszámát. Három év telt el első közös gyermekük, Téren Dénes megszületéséig, ki 29 éves korában feltalálta a teréniumot, melynek guármagliszttel kevert elegye - a Föld magjába fecskendezve - képes volt arra, hogy a Föld alatt szunnyadó erőforrásokból időnként másolatokat hozzon a felszínre - a földlakók nem kis örömére, s megelégedésére.
2010-10
