Egy különös megbízás
* Szabadság híd, valamivel sötétedés után egy októberi borús, ám szoktalnaul meleg napon. Egy fiatal járókelő szöszmötöl, kezében aktatáska. Nem messze tőle, s egyre inkább közeledve felé egy fekete kabátos - hóna alá rejtett mappáját nézve tán esti gyakorlatról érkező - bölcsészsuhanc szólítja meg. *
- Ne haragudj! Egy pillanatra...
- Igen?
- Csak láttam, hogy elmélkedsz, és...
- Mit akarsz?
- Szeretnél könnyen és gyorsan pénzt keresni?
- Nem lépek be semmibe és nem veszek meg semmit. És abból nekem senki nem fog jóváírni semmit!
- Ennél egyszerűbb lenne a feladatod.
- Hát, jó. Hallgatlak.
- Adok egy tizest, ha leugrasz és meghalsz.
- Tíz mit?
- Ezret.
- De Euro?
- Há' persze. Két, egyszerűen végrehajtható feladatért, mi? Más ennyiért napokat izzad!
- Nem vállalom.
- Akkor legyen húsz! És ez az utolsó ajánlatom!
- Na jó. Szóval mit kell tennem?
- Mondom, leugrasz és meghalsz.
- De... és ez mire jó?
- Azzal jöttem el, hogy leugrok és meghalok. Nem hisznek nekem. Azt akarom, hogy elhiggyék, ugyanakkor tényleg nem akarok leugrani és meghalni.
- De én nem vagyok te!
- Ez csak az első fél órában kulcsfontos. A hírpercekben meg azt közlik, hogy leugrott és meghalt. Ez pedig még bármelyikőnk lehet. De nyilván te leszel az, mert busás összegért átvállalod tőlem.
- Értem. Szóval annyi a dolgom, hogy leugrok és meghalok. Helyetted.
- Így van.
- Egy huszasért.
- Pontosan.
- Jó. A felét kérem előlegbe'. Ami az enyém, sikertelenség esetén is.
- Barátom! Nézz már le! Sikertelenség? Ilyen hideg vízbe, ilyen magasról? Úszni tudsz?
- Hát...
- Na látod. Szóval, a harmadát. Legfeljebb!
- Nem vállalom.
- Ne csináld már... tudod mit? Látod azt a csajt ott a pillérnél?
- Ja.
- Beszervezem neked, amíg leugrasz és meghalsz. Plusz harmada előleg.
- De hát van barátnőm!
- De hát nem tudná meg!
- Hmm... egye fene. Hétezret, előre! Aztán a többit. És nem láttuk egymást.
* Megkapja, majd leugrik. A fekete kabátos gyerek a pillérek felújítása alatt ideiglenesen a járdán tárolt kartonok mellett elmélkedő fekete hajú, enyhén molett leányzó felé veszi az irányt. *
- Bocsika, csak láttam, hogy te se nagyon tudsz mit kezdeni az időddel... nem járnál azzal a sráccal ott?
- Melyikkel?
- Ott, azzal!
- De hát az egy hajó!
- De nem! Mellette! A vízben!
- Aki úgy csapkod össze-vissza?
- Az!
- Ilyen pasi nekem nem kell! Aki csak csapkodni tud össze-vissza.
- De nézd meg, milyen erővel csapkod! Más lány esténként összeteszi a kezét, hogy ilyen teljesítményt kapjon az ágyban!
- Már nem is csapkod. Csak lebeg. Sőt! Ne szórakozzál már velem! Már nem is látszik! Te teljesen hülyére veszel?
- Jólvan no. Igazad van. De ha már így összefutottunk... velem nem akarsz járni?
- Végül is, miért ne?
- Ez a beszéd!
- De csak egy huszasért.
- De én úgy gondoltam, hogy...
- Mit képzelsz, ki vagyok én?!
- Na jó. 13 van nálam. Eredetileg pont egy huszas volt, de... ki kellett segítsek egy öreg cimborát.
- Hát, akkor ez bizony szopás.
- Rendben! Mehetünk végre?
- Menjünk!
* Buda irányába mindketten el. *
2007-10
