FOLYAMHAJO.HU
Nemzetközi Szállodahajó Adatbázis
és hajózási információs portál
Akarok adni, nevetve hagyni
Akarok ülni és nem gondolni
Akarom hinni, hogy rád találni
Akarok úgy, ahogy te akarod
2006. 01.
Cukrot szopok, mézet lopok
Rombuszokban gondolkodok
De a kislányt megkívántam:
Hasadj ketté édes májam
Mert ha a máj kettéhasad
Vert halmomon ennél vasat
Tavaszi szél rügyet fakaszt
Megtermett pék zsömlét dagaszt
Elindultunk, megérkeztünk
Kis naszádhoz jólét testünk
Cukrot szopok, mézet lopok
Kismanóknak gondot hozok
Mind kiittam, mámort hozott
Felébredtem, bajt okozott
Falu végén kúrt a kocsma
Gömb szélén húz húrt a kocka
Nem baj az, ha messzire mész
Tudd az utat, előre nézz!
Amíg nézel - nyitva atyám
Amíg alszom, legyél leány!
Ámen!
2006. 03.
A kórház udvarán álldogál egy Lada
Ép kereke nincs már, rozsdában áll fara
Helybélen azt mondják, véle jött egy tata
Büszkén érkezett, bár keserű volt dala
Nem ismerte senki, egyedül volt maga
Nem szerette senki, se kislány, se mama
Benn fogták a falak, súlyos volt a baja
Ott is maradt szegény, füstje szállt csak haza
Tündöklő gyöngyfelhő, kristálytiszta patak
Vidám szűzmenyecskék vörösruhás hada
Ez öleli fenn már, lenn ránk csak ez marad:
A kórház udvarán álldogáló Lada
2006. 04.
Kislányszóra virrad ez a mai reggel
Idő van hékás, nem vagy itt...kelj fel!
Hogyan is lehetne más útra térni
Amelyre nem lehet még oda se férni?
Ez van itt nékem, ezt kell szeressem
Ijesztő holttestté ég szét szerelmem
Hiába no, a nap még ma kisüt
Kapsz érte csokit, vagy majd a bor kiüt
Ne szaladjunk, van időnk
Végszóra
Befutott a hetes, két óra.
Árvultan álltamban kirakatba nézek
Ne legyek már szakadt, mint a pécsi pékek
Megjött a partnerünk, irány a BME
Romi ez a tanterem, de lesz ettől bérem-e?
Hogyan lenne, hová gondolsz, nem lesz ő a Karcsi
Én is azzal foglalkozom, mit szívem csikar ki
Nekiülünk-nekiállunk, ha keresnek, elbújkálunk
Csokit eszünk és kibontva finom volt a mogyorója!
Míg a laptop pöttyeg, a Szívből dala csönget
Dóri már sehol, de Ramsau még dönget
Völgymenve hagyja el a Gellért-hegy lábát
Botcsinálta főnököm, ím, készítheti báját
Ő az hát! Igen! Tolóorra hegyes
A vágtató tankhajó lépcsőzéshez vezet
Jaj, de jó: megnyugvás - ajtóban vár Fysher
Díszítsük a munkavégszót finom Toffifivel
Feladat, el ne menj, vár rád még vagy ezer!
A bor viszont finom, Zsu meg falat fejel
Hazamegyek, azután Zsuzsi haja - két szál
Aludni? Mit képzelsz! Dolgod van a létrán!
Le ne ess, csillagom, mi lesz akkor veled?
Minduntalan úgy marad, hisz neked volt csak eszed!
Mégha csak az eszem, de másról szól a játék
De mégis jobb így a lét, mint kútban lenni árnyék
2006. 05.
Szeresd a napot
Min szabadon szakad az eső
Szürkeségében ezernyi gondolat
Feledd a rosszat
Hisz csak rossz helyen volt rossz idő
Tehetsz helyette megannyi fontosat
Az eső után
A fű úgyis lerázza terhét
A köd felszáll, s beragyogja az eget
Egy tiszta, új fény
Mellyel megérint a mindenség
S játszik a mindenen csüggő cseppeken
Szíved is az új
Boldogság ritmusát dobogja
Vár rád a szép - csak mosolyogj szűntelen
Járd ki az utad
S igazul higgy minden bokorban
Hisz mind te vagy - ha hagyod, hogy így legyen
S ha jő a vihar
S benne fúldokolva veszítesz
Szeress kitartón, őrizd meg életed
Mert ha jő az ősz
Gazdag, mély színeket fest neked
Jutalmad lesz - ha hagyod, hogy így legyen
2006. 06.
Egy lovag élete
Nem csak játék és mese
Harc, küzdelem, végveszély
Életének fele
Vagy még több is tán
Hisz egy életen át
Védelmében a vár, mely
Veszhet, ha veszt
Hős lovagunk a csatán
Egy életen át
Szent a király, kit
Védeni kell akár élete árán
S ha nyer
Harsog a trombita vígan az ajkán
Túl az emlékek folyamán
Valaha ő is emberből lett
Mint minden lovag
De minden emberből nem lesz
Hiába ép füled, fogad
Gyakorolhatsz
Erre nem kapsz
Dicsfényt, s lovat
Mert a lovag
Csak a kiválasztottból fakad
Kiben így szól
Legyek én... életutad!
"Mívelj ki!" - topog.
Mint mester kezében a kőtömb
Benne már áll a szobor
Tudja ezt minden tudat
Kinek tudnia kell, mint azt
Mikor indulj, hogy legyen - s hogyan
Rettegett ellenséged
Birodalmad
De a lovagot, ha elmegy
S az nagy természet hívja
S ha elkapja őt is a nürnbergi líra
Vissza nem tér soha
Elrabolja
A vágy asszonya
Kiben igaz lovag, a királyt védi
Várért áldozza utolsó vérit
De mégiscsak elesett férfi
S ezen túl is harcol
Hiszi a végét, látja a kiutat
Szervez, küzd, és hódít
Ő az igaz lovag
2006. 07.
Rózsaszín este az új hajót várom
HEINEként fut be az URSULA HÁROM
Húsz perc, míg eljő e távoli mámor
S túljut az árboc a városi fákon
Addig is játszom a sok színes kővel
Mint építőkocka a túl buta nővel
Vízbe hajítom mind eleinte
De lám a kezemben egy szívalak inte
Elteszem mélyre és meglepem véle
Ha meglelem végre majd azt, ki megérte
De őt éli túl, akit igaznak hittem
E megőrzött kincsem a senkihez vittem
Elveszett mélyen a kis tenyerében
Pont, mint a prizma a gömbszerű éjben
E hirtelen tettért, mit szív befolyásolt
Engemet ő húz, őt meg az álom:
Vágtat a rét át két teli erdőn
Végzet a létrán, kétszer is eldől
Bezzeg a postás, kattog az óra
Nézz fel a fára és mássz fel a dóra!
Alszik a város, benne a ház is
Alszik a falban a föld és a fázis
Csöndet a lélek tör meg a polcon
Szívköve vére egy tócsába torkoll
Álomnak vége a padlóra érve
Jajdul az arca, reszket a lénye
Görcsösen nyúlik, hogy égjen a lámpa
Gyűrve a takaró, nedves a párna
"Visszakapod még!" ordít az ágyon
Félve se hinné: ez, mire vágyom
Nem adja vissza, hiába várok
Engemet ő ver, őt meg az átok
2006. 08.
Társaim mind, akik értékesek
Örökre el kell, hogy felejtsenek
Mert hogyha eljön az értéktelen
Ő lesz csak az, kinek érték leszek
S nem lehet másként az ő is nekem
Ha mindennek mi több, véget vetek
Így aztán rá tisztán tekinthetek
Érnek majd ennyit az egyetlenek?
2006. 09.
Szublimálni Inessel
Száraz ágyon vizessel
Téli álmom
Jövő nyáron
Bármi áron
Valóra váltom
Hogy majd egyszer
Mint két vegyszer
Egymásnak esnénk
Hogy ki tüntesse el
A molylepkét
E magányos estén
A lámpánk testén
Leégett a festék
Hiányzik egy testvér
S szerető
Se csókom se?
De, most nem ez a lényeg
Rumosteát kakaóval
Jó kávét is kérek
S hátradől az élet
Modellezve a végzet
Én felül, te alul
Ki ér előbb véghez?
De mind hiába illatos
Igazából véres
Túl sok itt a villamos
Az idő pedig véges
Ölelésvágy az egész
Segíts már, hát miért?
Áh, ezt én már nem értem
Bár bejártam a felére
De hazamentem ebédre
Gyöngycica a mesébe
Mehet már a fenébe
Álmomból már felébredt
Elvitte az enyészet
S megette az egészet
2006. 10.
Mint a leány a legénnyel
Kézenfogva a reménnyel
Bézuhanva a Dunába
Átúszom a túlvilágba
Hátamon a remény válla
Így hal ő meg utoljára
Elsodorja víznek árja
Könnyeit, ki parton várja
Megéli a szörnyű vihart
Sírbérletem amíg kitart
Aztán még egy emberöltő
S tarló lesz a vén temető
Nékem az már nem fog fájni
Fölöttem tán út fog állni
S hol a fejfa emlékezett
Aszfaltbetyár Porschét vezet
Nyomtatottan nyom se marad
Ki megértett, mindent tagad
Így vész el, ki hűn szeretett
S boldogtalan reménykedett
2006. 11.
Hogyha a Karácsony elsuhanó vonat
Mely megállít autót, szekeret és lovat
Nem jelentnek mást a koszorún a gyertyák
Mint a fénysorompót előjelző táblák
S pont, ahogy megeszi e négy hengert a lángja
Úgy lesz sorra fehérebb a vöröscsíkos tábla
A sínekhez érve pedig meg fogunk majd állni
Hogy a biztos elérkezőt megtanuljuk várni
2006. 12.
