FOLYAMHAJO.HU
Nemzetközi Szállodahajó Adatbázis
és hajózási információs portál
A konyhában ér illat hátán
A kimondatlan kín
Ki meggyötört lényemen átvág
Legyen keret e szín
Kéken kapálózó
Ottfelejtett gázrózsák felett
És az őt felfaló
Kihez sorsom így hozzá vezet
Reménykedem, ha majd itt terem
Oly szorosan teker
Mint vonókötél a nipperen
S ízesen bekever
Rendbe rakva vártam
És akartam azt, hogy így legyünk
Áfonyalekvárral
Bújt békésen beléje, együnk!
De csak mozgott benne, lélegzett
Édes lénye alant
Körülötte mint a méhecske
Zavart elmém kavart
S hogy átfog egy ízest
Szelíd megvédő lett e vad vak
Így lett benne híres
Élni akaró egy percre csak
De sorsom a telefonhoz nyúlt
Hívta a felfalót
Hogy kilopja belőle a rút
E tiszta rendhagyót
Árva lett az óvó
Súlya alatt alá is rogyott
S mint kiszáradt kórót
Rajta engem keservben hagyott
Száraz már, mit benedvesített
Nincs, ki domborítsa
Költő, ki hőst helyettesíthetsz
Zengjen hát a líra!
Amíg én szagolva
S ízlelve keresem rá a szót
Fújják már magolva
Hogy mit tett vélem e felfaló
2007. 01.
Ines, ha jő és minden csepped elcsenI
Nesztelenül közelít, somolyogva cseN
Esetlen remegve nem leled neved sE
Szenvedélyes ujjak alatt háromszor iS
2007. 02.
Avarba rejtett romlott rizs és pulykacomb
Fonnyad már fölötte a meghízott remény
Mégsem adjuk alább, dölyfös kívánalom
Kaparni azt inkább, mint sütni friss lepényt
2007. 03.
Ékes anyanyelvünk emlékére
Avagy a feldühődött megrendelő panasza
Rábasztam az asztalra
És lebasztam a kagylót
Mert felbaszták az agyamat
Hogy elbaszták az ajtót
Megbasznám az összeset
Mert átbasztak a fallal
S mert bebasztam a kezemet
És szétbasztam az asztalt
2007. 04.
Gyűlnek az éjben sorra a fákkal
Kémelve nézik, ég-e a láng
Körben a táncom járom a lánnyal
Mégis e fényért jő a halál
Vidd el a lányt, hadd kérjelek arra!
Úgyis a szívünk lobban elébb
S hogyha szeret, úgy élve vagy halva
Mind ez az érzés vériben ég
Óvj a haláltól, édesem, kérlek!
Hogy bizonyítsak így teneked?
Míg viszi lángját, itt leszek véled
S megrakom újból szép tüzedet
Nem vagyok véred, ki lángért átad
S látod, elárultad magadat
Jobb is ez így tán, hordd csak a fákat!
Tűz melegít majd, s hant betakar
2007. 05.
Alig múlt el, így fölidézhetem tisztán
Hogy mikor rózsaszín csekken fizettem a postán
Pajkoskodva de gyanútlanul
Éppen a szomszéd házban ült szótlan a kislány
És csak űket tudott kiformálni az ajkán
Szaggatottan és ormótlanul
Emlékszem, beleremegett a padló
Görögtek a pallón át ezüstös forintok
Tán nem csak megint egy földrengés?
- fejezték abba odabenn a munkát
S ültek a helyükbe aranyszín
Étkező kolompok
Soha nem tudod meg, milyen a feszes mellet harapni!
- ordított apjára a kislány
Megunta tán
az űket kiadni -
Vagy titok volt azokba rejtve
S félt, hogy apja helyezi helyre
S így nem tud mit rímekbe faragni
Én tudok,
már vevényt is kezelni...
- tettem el a pulton maradt aprót
Így hagytam őt apján
Mert néki ez csak komplexusa vó't
És nekem az nem elég!
Így nem szülhet lány szép regényt
Hogy idő előtt akad kimívelt szólánc
Köteléke vad szorosában a torkán
Hagytam hát
Mindent
S hogy szavait a jegyzők asztalán leljék
De szép is volt, sírok
Oh
Ha ízlelgeti még a tompa neszben fejem
Mikor még a postán fizettem, rózsaszín csekken
A szomszédban a kislány
Úszott elhaló félelme után
És halt véle ő is
Tudtam, így regénye nem megy át a rostán
El is feledték már talán
Hiába adtam e csekket a postán
Hiába tudtam, mit hoz az ég előre
Tudom ezt most is és annak is előtte
Tapasztalni mit ér
- ha falás se jár belőle.
2007. 06.
Mikor veled járok az utcán
Bent hagyom magam a házban
Kapkodó sétánk csak villám
Pillanat sincs az órában
Ezért kell mindig a fénykép
S hogy percenként vegyünk ma mintát
Így kezelhetem majd tényként
Hogy velem lehettél a hintán
Hogy velem remegtél egy percig
Míg a változást kezembe adtad
Mi az örök sötét közt tetszik
S fityisz a búnak alattad
Hisz létem a falak közt szenved
S mint filmet, a folytonost látom
Hol nincsen se madár, se tenger
Nem voltál te sem, csak álom
2007. 06.
Megálltak előttem
A napok, múlva
Mintha már régen
Elmúltak volna
Amikor ketten
Kimentünk a rétre
S búlevetetten
Alig vettük észre
Hogy meghaltunk, mielőtt
Ránk talált az élet
A halált át se éled
S bevégez a végzet
Te pedig csak nézed
És sajnálod a gyászban
'Mért voltam én frászban?!
Öleltél, de mégis
Egyre inkább fáztam
Pedig beljebb is másztam
Hogy lecsapoljam a vitamint'
Hisz nincs annál jobb vita, mint
Ami az ágyban kezdődik
A padlón ér véget
Hol a népmese sem béget
Mert anélkül alszunk el
Hisz tudunk mi még olyat
Éjben ő? Csak levet folyat.
Szuszogásod elég
Mese az is nekem
Menni mindig feléd
Mert megnyugtatsz és bekensz
Csípett... mart... de mély kegy
Ha vízbe fagysz
Az jéghegy
Az én hűtőmágnes
Te pedig a finom illat
Szaga sincs a paradicsomnak
De betakarsz mindig
Hová lettek a rímek?
Most ők mentek el búskomornak
Mert lám... idebújtam melléd
Közben a szókép
Eszközei mind kiugornak
Bár a rím itt elkél
Új mese nem kél
Mert te már létezel
S e valós képeken
Az álom csak ronthat
Mintha egy geeknek
Írnád meg holnap
Hogy: nézd csak! kijött az első
terabájtos winchester
2007. 07.
Megyek az utcán
Kezemben lepedő
Én felkészültem a találkozásra
Utolsó munkánk
Hibából eredő
Együtt mossuk át
Megyek az utcán
Zsebemben mesekönyv
Írtam egy választ a suttogásra
Bennem a fullánk
Benned a szerető
Lelki furdalás
2007. 07.
Tajtékzott a szerdán a csütörtök hajnal
Csöndbe bújt a Matróz, töltve macskajajjal
Kiléptem az ajtón - ott fogadott Sára
Kijutottam véle így az indulásra
Benne volt a döntés: 'el kell válni tőle'
Bennem meg a vodka, így mentünk előre
Odaérvén léptem a ponton hídjára
'Nem megyek el véled' - farolt vissza Sára
Ott volt benn a VÉRTES, mellette a MÁTRA
S annak derékbakján állt a TATABÁNYA
'Nézd meg ezt a csudát' - kihúnyt szemmel állva
'Itt köszönnél tőlem?!' - förmedtem reája
'Nézd meg ezt a korpuszt - Füreden vasalták!
Ott készült a nipper, a ladik és a sarpám
Mi pöfög? A Jendró! Édes álmunk hozza
Akkor is, ha tolja, akkor is, ha vonja!
Mert a Füred vére olyan időt álló
Nem foghat ki rajta senki rendszerváltó!
Máig alakítják vonóból tolóba'
Rendületlen róják, s nincsenek fogyóba'!
Mert Füred hajója, bármivel áll szembe
Ellent áll a kornak, masszív dobog benne
Fejhosszal hagyja le kozákot és tótot
Ha Nyergesnél* feltűnünk, zárhatják a bó'tot!
Ám e lét itt küzdés, mégis teli széppel
Megvívunk mi árral, finánccal és jéggel
Kóstolj hát be hozzánk, ezt kihagyni vétek!
Magyar hajón hím a szakács, finom hát az étek!'
'Igazad van - szólott felüdülve Sára
'Engem vígy a jóba, át ne ruházd másra!
Amíg más a férjét ülve-csalva várja
Itt ölellek vígan, téve a világra'
'Ez a beszéd, asszony, ám ne késlekedjünk!
Ismered a dörgést, tudod minden elvünk!
Naplózott a munka, családtag vagy benne
Induljon a csurma, szökkenj hát a deckre!'
S él bennem még ma is régmúlt boldogsága
Ipszilon fogatban miként ölelt Sára
Balnak húzott VÉRTES, jobbnak pedig MÁTRA
S alattunk dübörgött a kis TATABÁNYA
2007. 08.
Súgd meg, mit szeretnél!
Time Square vagy Lehel tér?
Kedvencem lehettél
Volna, ám betettél
Csúnyán, ha tágulsz
Odakinn is tehetnéd
Bőrcipő, színházjegy
Füveket is vehetnél
Mert fűt a fű!
Lobbantsd fel, vagyonszél!
Benn ül, ki megbeszél
Mi kell, és mit remél
Meglesz a négy kerék
A baba előtt jóval
Jövőképed sárral
Beborítva, hóval
Hadakozva, bevakoltad
A közös költség falát
S fagyottan nyögöd:
Elhagynád már anyád
Kellene egy lakás
De belőle fakadó
Kell bele sok baszás
Laptop meg takaró
S ha meglesz, onnan
Kit érdekel
Mennyi erővel
Hogy érted el?
Hisz az úton neked is
Mindent szabad
Játszhatsz velem is
Ne add szavad!
Öld meg, ki őriz!
Lopd el, amivel!
Használj ki végül
Hajíts csak el!
Mert ennyit érdemel
Mind, aki küzd
Csak emlékein ül
S idézi sorra
A napokat, mintha
Elmúltak volna
Teázzunk holnap!
Inkább csak vedelnél?
Most dönts, míg tolnak
Time Square vagy Lehel tér?
2007. 09.
Esti fürdés
(ars poetica)
Hátmosóra várok, míg alattam a létem
Fürdővízként szökik a dugó menti résen
Ki kellene mászni, vagy engedni rá újat
De visszakoz testem, hogy megint oda nyúljak
Csak támasztja fejem a pókzabálta falat
Várja amíg elfogy, vagy megfagy, ami marad
S mint az alvó Vezúv a Google Earth-ös tájból
Bambul ki a tököm a habbal tömött kádból
2007. 10.
Kanál süllyed a sóba
Macska süpped a hóba
Szürke macska és mászik
Süpped egyre és fázik
Macska hátán a bolha
Konyhába' ragadt volna
Kanálba' ragadt rántás
Óv az ablak és párás
Gőz az ablakon játszik
Kinn a macska még látszik
Pelyhek gyűlnek a hátán
S kúszó hógömb lesz aztán
Négyet nyervog az óra
Kormos kék fut a hóra
Szürke mászik a kékre
S szénné mállik a fényre
Kinti világnak vége
Függöny bomlik elébe
Sószem hull a levesbe
Cukor fullad a tejbe
Macskának, ki a hóban
Jól betakartan, holtan
Forrót remélt, míg fázott
Sószemként belevágyott
2007. 11.
'Most, akár a gyermek ujja
ahogy mohón belenyúlva
ártatlan magára túrja
a gyertyán
a forró viaszmázat...'
- Vágyaimmal nyelvbe bújva
nyögné ki a szájam újra
S vinne már e tiltott útra
ha meglát -
'...na pont úgy
Kinyalnálak.'
2007. 12.
