FOLYAMHAJO.HU
Nemzetközi Szállodahajó Adatbázis
és hajózási ismeretterjesztő portál
1983. szeptember 5-én a MAHART SIRÁLY I szárnyashajója Bécs alatt kb. 70 km/h-s sebességgel nekiütközött a szovjet VILNIUS tolóhajó jobb hátsó bárkájának. A balesetben két utas meghalt, további kilenc súlyosan megsérült.
1. SIRÁLY I szárnyashajó (épült: 1962, Szovjetunió; hosszúság: 26,95 m; szélesség: 5,02 m; merülés szárnyon: 1,1 m; vízkiszorítás: 25,3 tonna; holtvízi sebesség: 60 km/h; teljesítmény: 1x1200 LE; utasbefogadó képesség: 64 fő; lajstrom: Magyarország (Budapest); üzemeltető: MAHART)
2. VILNIUS tolóhajó (épült: 1965, Budapest; hosszúság: 57,6 m; szélesség: 8,6 m; legnagyobb merülés: 1,7 m; vízkiszorítás: 538 t; teljesítmény: 2x1000 LE; lajstrom: Szovjetunió (Izmail); üzemeltető: SDP) és tolatmánya: 2 db normál és 1 db Interlighter típusú tolt bárka normál módban felcsatolva (két sorban és két oszlopban, az Interlighter a toló mellé véve). A terhelt bárkák legnagyobb merülése az eset idején 1,3 m volt.
A SIRÁLY I szárnyashajó 1983. szeptember 5-én 14:45-kor indult 45 fő utassal és 6 fő személyzettel Bécsből Budapestre. Bécset elhagyva az 1906-os folyamkilométer közelében utolérte a szintén völgymenetben haladó szovjet VILNIUS motoros tolóhajót és három bárkából álló tolatmányát. Rövid ideig annak nyomvonalában haladt, majd jobbról megkezdte az előzést. Mivel a parancsnok túl későn kezdett a manőverbe, az erős hullámzás, a szívóhatás, valamint a rendellenes vízmozgás következtében az előzést nem tudta végrehajtani, s kb. 70 km-es sebességgel ütközött a tolatmány jobb hátsó, Interlighter típusú tolt bárkájának sarokélének. A bárka a második széksornál behatolt az utastérbe, ék alakban beszakította a főfedélzetet és a hajófeneket is. Az első négy széksor egymásra torlódott, s lékesedett a hajótest úszásbiztonságát növelő nyolc vízmentes légrekeszből kettő, így az utastér első részének padlózata víz alá került.
Az ütközést követően a hajóparancsnok mentálisan összeomlott, az első tiszt súlyos fejsérülést szerzett, így a gépüzemvezető vette át az irányítást, aki az elsüllyedés veszélyének kitett (mivel csak egy kamra lékesedése esetén maradt volna úszóképes a hajó), leültetett szárnyashajót habozás nélkül felfuttatta a jobb parti kövezésre, ahol utasítást adott a horgony leeresztésére, hogy a hajótest ne "csússzon vissza" a mederbe. A felfuttatás következményeképp a szárnyashajó elveszítette mellső szárnyát, mely az ütközés után már csupán két tartókonzolon lógott.
Az osztrák hatóságok az utasok mentését késedelem nélkül megkezdték. Az ütközést követően a VILNIUS parancsnoka, a tolt köteléket völgymenti lendületének megfékezése után a vizsgálatok megkönnyítése végett az ütközés feltételezett helyszínére hátramenetben visszavezette.
Az ütközés következtében a szárnyashajó kiszakadt oldalán keresztül a Dunába zuhant egy brit házaspár. A férfit sikerült kimenteni - maradandó sérüléseket szerzett, feleségének csonkolt holttestét később a halászok találták meg néhány kilométerrel lejjebb. Egy osztrák asszony az ütközés pillanatában fejjel a sétafedélzet ajtajának zuhant, koponyasérülésébe azonnal belehalt. Ők ketten vesztették életüket, további 33 utas megsérült, közülük 9 súlyosan. Az ütközést követően közvetlen életveszély alakult ki a szárnyashajón azáltal, hogy súlyosan lékesedett, és süllyedni kezdett. Ez a veszélyhelyzet a szárnyashajó partra futtatását követően megszűnt. A szovjet köteléken senki sem sérült meg.
A szárnyashajó parancsnokát azonnal őrizetbe vették. Első kihallgatása alkalmával nem volt képes az előre elkészített vázlatrajzon sem a saját hajójának, sem pedig a szovjet hajó pozíciójának berajzolására.
A kihallgatáson igen sajátos védekezési koncepcióval állt elő: először ráivásra, majd amnéziára hivatkozott, később pedig azt állította, hogy a szovjet tolt karaván farát a szárnyashajó elé tette, ez okozta az elkerülhetetlen ütközést. Hivatkozott arra is, hogy a Mahartnál bevett szokás az 50 m-es távköz eléréséig az előzendő objektum nyomsávjában maradni. Ő csupán ezt a gyakorlatott követte, csak "elszámította" magát.
A SIRÁLY I szárnyashajó parancsnoka magatartásával és mulasztásával a nemzetközi hatályú hajózási szabályzat rendelkezéseit súlyosan megsértette, továbbá figyelmen kívül hagyott fontos hajóvezetéstechnikai gyakorlati tételeket. Halálos tömegszerencsétlenséget okozó ittas vízi járművezetés bűntette, társadalmi tulajdonban jelentős kárt okozó gondatlan rongálás bűntette miatt elsőfokon 5 év 6 hónapi szabadságvesztésre mint főbüntetésre ítélték. Az ítéletet a másodfokú bíróság helybenhagyta.
A vádiratról megjelent cikk részlete a következőkben olvasható:
„1983. szeptember 5-én Gyurics József édesapja halála miatt érzett fájdalmában lehangoltan lépett szolgálatba. A haláleset felzaklatta, de nem kérte azonnali leváltását. A délelőtti Budapest—Bécs járatot a Sirály-I szárnyashajó rendkívüli esemény nélkül tette meg. Az utasok ki- és beléptetése közben Gyurics József a bécsi Práter rakparton levő hajóállomás kikötőparancsnokának társaságában 5 cl barack- vagy cseresznyepálinkát ivott meg, majd a kikötő-, illetve a hajóbüfénél 6 cl Unicumot, 6,6 dl sört, és 3 cl pálinkát ivott. Néhány perccel ezután a Sirály-I kiindult a hajóállomásról és fedélzetén 45 utassal Budapest felé tartott, óránként 60—70 kilométeres menetsebességgel. Délután három óra körül Fischamend térségében közelítette meg — Gyurics József vezetésével — az MS Vilnius tolóhajóból és uszályokból álló, szintén völgymenetben haladó szovjet hajóköteléket. Az 1907. folyamkilométernél felismerhető volt, hogy az előzés várható helyzete az 1906. kilométer táján lesz. A biztonságos előzés érdekében a hajóparancsnoknak megfelelő időben kellett volna jobbra térnie, hogy az előzéskor a hajókaraván nyomsávjától jobbra, mintegy harminc méternyi biztonsági sávot hagyva hajózhasson a körülbelül száz méter széles hajóúton. Gyurics József azonban nem tért ki a kötelék nyomsávjából, a már ütközési veszélyhelyzetben alkalmazott kormányművelet pedig eredménytelen volt. A Sirály-I a Duna osztrák folyamszakaszán, a bal parttól ötven méterre hozzácsapódott az egyik uszály tükörfalának jobb oldali sarokéléhez. A sarokél a szárnyashajó bal oldalát fölszakítva és összegyűrve behatolt az utastérbe. Az ütközés miatt az uszály sarokéle a szárnyashajó második széksoránál ék alakban beszakította a főfedélzetet, s alatta a hajófeneket is. Ennek következtében az utastér egy része víz alá került. A baleset után a Sirály-I a jobb parthoz ütközött, majd ráfutott egy partsarkantyúra és megfeneklett. Gyurics József az ütközéskor 2,25 ezreléket valamivel meghaladó véralkoholszinttel járó, közepes fokú alkoholos befolyásoltságot eredményező alkoholos állapotban volt. A baleset után Gyurics József a kormányállásban levő üvegből még 5 cl pálinkát ivott meg. A baleset következtében a hajó két utasa, Seifritzberger Anna osztrák és Winnifred Margaret John angol állampolgár meghalt, egy másik angol állampolgár sérülései várhatóan testi fogyatékossággal járnak. Súlyos sérülést szenvedett egy dán, egy liechtensteini, két NSZK, négy osztrák és egy svéd állampolgár. Nyolc napon belül gyógyuló könnyű sérülést huszonnégyen szenvedtek. A MAHART szárnyashajójának megrongálódásával 200 ezer forintos kár keletkezett. Az Osztrák Köztársaság szövetségi igazságügyminisztere által felajánlott eljárás során a Fővárosi Főügyészség halálos tömegszerencsétlenséget okozó, ittas járművezetés bűntettével és jelentős kárt okozó, gondatlanságból elkövetett rongálás vétségével vádolja a kapitányt.”
Kiegészítésképp hozzátehetjük, hogy egyes későbbi visszaemlékezések szerint Gyurics József kérte leváltását a baleset reggelén, ezt a kérését azonban a MAHART megtagadta. Mindez - akár így történt, akár nem - irreleváns abból a szempontból, hogy Gyurics Józsefnek a közvélekedés szerint is felelnie kellett az ittas állapotban, gondatlanságból elkövetett halálos tömegszerencsétlenségért.
Az eset után a SIRÁLY I-est véglegesen kivonták a forgalomból, a hajótestet beolvasztották. A szovjet Interlighter bárkában jelentéktelen kár keletkezett.
A szárnyashajó kapitánya leülte büntetését, szabadulása után egy tolóhajón kapott munkát, de tiszti beosztásba soha nem került. Hajós kollégái szerint megtört, befelé forduló emberré vált, majd néhány év szolgálat után öngyilkos lett.
A SIRÁLY I személyzete ennél az esetnél szembesült először egy szárnyashajó elsüllyeszthetőségének nautikai kérdéseivel. A havariát követően került reflektorfénybe a munkalélektan azon passzusa, mely szerint "a magán életének problémáival küzdő közlekedési dolgozó veszélyes a közlekedésre". Ezen felül, fény derült a személyzet idegennyelvi hiányosságaira is. A szárnyashajó utasai zömében osztrák, illetve angol állampolgárok voltak. Az ütközést követően a fedélzeten úrrá lett pánikban egyetlen személyzeti tag sem tudott akár angol, akár német nyelven tájékoztatást nyújtani. Ez a baleset hozta el a megvalósítás küszöbére a Budapest-Bécs szárnyashajójárat színvonalának növelése érdekében szerződtetendő udvarias, angol és német nyelven beszélő utaskísérők ötletét.
Felhasznált irodalom: Hegyi Ottó: Egy halálos tömegszerencsétlenséget okozó hajóütközés szakértői vizsgálata (1985); Marczis Ervin: Harminc év óta szárnyakon is (1993); Horváth Péter: Utaskísérőkről pár szóban (2008); valamint az ADT Arcanumon fellelt releváns sajtókiadványok
Írta: Kalmár Dániel, folyamhajo.hu
2014-09-23
