KIS HAJÓHATÁROZÓ - FOLYAMI HAJÓZÁSI ALAKZATOK

Továbbítási és csatolási formák a közép-Dunán

Biztosan megfigyeltétek már különböző folyókon, jó eséllyel a Dunán, hogy a géphajók nem csak magányos menetben (ún. "szeparát") közlekednek, hanem egymással összefonódva is alkothatnak önálló egységet.

Azt, hogy egy-egy ilyen formáció összesen hány darabból állhat, a különböző kiegészítő/korlátozó rendelkezések, illetve a kapitány józan ítélőképessége határozza meg. A Duna az alsó szakaszon szétterülve, ráérősen andalog, itt akár 8-12 darabból álló kötelékek is megjelennek. A felső szakasz gyors, izgága, tele hajlattal és vízlépcsővel, macerás, mi több veszélyes túl nagy karavánnal manőverezni, ezért itt egy-egy tolóhajó legfeljebb 2 bárkát csatol magára. A középső Dunán jellemzően 3-4-6 bárkából vagy uszályból álló karavánokkal találkozhatunk.

A folyami (csoportos) továbbításnak három fő módját ismerjük. Az első kettő kifejezetten meghajtás nélküli áruszállító egységek mozgatására specializálódott, itt lényegében csak teherhajókról, teherkaravánokról beszélünk.

1. TOLT KÖTELÉK vagy TOLT KARAVÁN
A legelterjedtebb továbbítási mód, ahol a géphajó a továbbítandó egységek mögött helyezkedve fejti ki tolóerejét. Hegymenetben lehetőleg egymás mögé (a kisebb ellenállás érdekében), völgymenetben pedig egymás mellé (a fordulékonyság miatt) csatolják fel bárkáikat. Ez a modern továbbítási forma az 1970-es években jelent meg a Dunán, s szinte teljes egészében felszámolta az addig fénykorát élő vontatást, mivel biztonságosabb (manőverezés) és gazdaságosabb (személyzet létszáma drasztikusan csökkenthető, ráadásul kevesebb a fajlagos energiaveszteség).

2. HAJÓVONTA vagy VONTATOTT KARAVÁN
A vontatással történő továbbítás lényegében annyit jelent, hogy a géphajó kötélen vontatja (konyhanyelven: húzza) a meghajtás nélküli, de! kormányképességgel, és kormányos személyzettel ellátott uszályokat. Ősi alakzat, a szabályozatlan, szűk, kanyargós folyamszakaszokhoz ideális, hiszen a kormányozható vontatott uszályok lekövetik vontatójuk ívét. Közúti hasonlattal élve: könnyebb befordulni a mellékutcába egy csuklós Ikarusszal (hajóvonta), mint egy ugyanakkora hosszúságú kamionnal (tolt kötelék). A Duna szabályozásával (kiegyenesítésével) gyakorlatilag megszűnt ez a módszer, ma már ilyen formációval csak elvétve találkozunk, olyan esetekben, amikor nincs más választásunk, mint vontatni az adott (esetleg bajba jutott) hajót vagy úszóegységet. Arról nem is beszélve, hogy ma már nagyon kevés az olyan szakember, aki megfelelő tapasztalattal rendelkezik a vontatás terén. Jellemző azonban a "kisegítő" vontatás, amikor azért kerül vontatóhajó egy tolt kötelék élére, hogy "megduplázza" a géperőt (pl. extrém sodrás, vagy olyan alacsony vízállás esetén, amikor egyszerűen keresztül kell húzni a hajókat a mederfenéken - lásd a grafikán). Utóbbihoz szorosan kapcsolódik az ún. előfogatolás, amikor egy hajóvonta élén álló vontatóhajó élére még egy vontatóhajó kerül - a fenti okokból, esetleg extrém méretű, nehezen manőverezhető vontatmány biztosítására (lásd a képen). Természetesen az ábrán csak a közelmúlt jellemző csatolási formáit ismeretem, hiszen a vontatás a régmúltban művészetnek számított, művelése folyamán számtalan szebbnél szebb alakzatok születtek - ezekről talán majd később.

3. MELLÉVETT ALAKZAT
Ahogy a nevében is foglaltatik, a géperővel rendelkező hajó maga mellé veszi a továbbítandó egységeket: se nem tol, se nem vontat (fizikailag persze vontat, hiszen a legnagyobb erő az oldalra kiadott ún. húzatókötélben ébred, de a formáció elhelyezkedése és irányítása szempontjából ennek nincs jelentősége). Áruszállítás esetén akkor választjuk ezt a módot, amikor a géphajó nem tolhat (pl. mert nem toló), vagy nem vontathat (pl. mert nem vontató, vagy vontató, de nem "kényelmes" vontatni az adott helyzetben). Ilyenkor a géphajó egy, legfeljebb két bárkát/uszályt visz magával az ábrán látható alakzat(ok)ban. A mellévett alakzat másik esete, amikor két géphajó (akár személyszállító) halad egymással összekötve, úgy, hogy mindkettő használja géperejét (pl. erőforrás-megosztás céljából, vagy nagy létszámú rendezvények esetén, ahol biztosítani kell az összekötött hajók közti szabad utasáramlást). Mellévett alakzat lehet a "felkarolás" is, amikor a nagyobb (vagy a kisebb) géperejű hajó géperőt nem használó hajót (lehet pl. motorhibás, vagy egyszerűen csak "pihen" az oldalán/nincs érdemi feladata) továbbít.

Végezetül, ha már kötelékek... hallottatok-e már a cúgolásról? Ez annyit tesz, hogy a nagyobb karavánok a veszélyes folyószakaszon, szűkületen, nagyobb városon keresztül megbontva haladnak, és az adott toló- vagy vontató 2-3 körrel viszi át a fuvart. Jellemző példa erre Budapest, a manőverezést akadályozó hidak, hajlatok, össze-vissza cikázó sétahajók melegágya. Itt a nagyobb méretű karaván megáll a város északi illetve déli horgonyzóhelyén, és 2-3 kisebb alakzatra bontva tolja keresztül a bárkáit a városon, majd lehorgonyozza őket, a maradékért szeparát visszamegy, végül újra egy kötelékként folytatja útját. Nagyon hasznos ezt olyan hidak előtt is elvégezni, ahol nem vagyunk teljesen biztosak abban, hogy gond nélkül megoldható az áthaladás. (Nézd át: találkozás Baján a Türr István híddal, közelmúlt.)