KIS HAJÓHATÁROZÓ - FOLYAMI HAJÓZÁSI ALAKZATOK, MANŐVER-TÍPUSOK

Jellemző továbbítási és csatolási formák a közép-Dunán

Biztosan megfigyeltétek már különböző folyókon, jó eséllyel a Dunán, hogy a géphajók nem csak magányos menetben (ún. „szeparát”) közlekednek, hanem egymással összefonódva is alkothatnak önálló egységet.

Azt, hogy egy-egy ilyen formáció összesen hány darabból állhat, a különböző kiegészítő/korlátozó rendelkezések, illetve a kapitány józan ítélőképessége határozza meg. A Duna az alsó szakaszon szétterülve, ráérősen andalog, itt akár 8-12 darabból álló kötelékek is megjelennek. A felső szakasz gyors, izgága, tele hajlattal és vízlépcsővel, macerás, mi több veszélyes túl nagy karavánnal manőverezni, ezért itt egy-egy tolóhajó legfeljebb 2 bárkát csatol magára. A középső Dunán jellemzően 3-4-6 bárkából vagy uszályból álló karavánokkal találkozhatunk.

A folyami (csoportos) továbbításnak három fő módját ismerjük. Az első kettő kifejezetten meghajtás nélküli áruszállító egységek mozgatására specializálódott, itt lényegében csak teherhajókról, teherkaravánokról beszélünk.

1. TOLT KÖTELÉK vagy TOLT KARAVÁN
A legelterjedtebb továbbítási mód, ahol a géphajó a továbbítandó egységek mögött helyezkedve fejti ki tolóerejét. Hegymenetben lehetőleg egymás mögé (a kisebb ellenállás érdekében), völgymenetben pedig egymás mellé (a fordulékonyság miatt) csatolják fel bárkáikat. Ez a modern továbbítási forma az 1970-es években jelent meg a Dunán, s szinte teljes egészében felszámolta az addig fénykorát élő vontatást, mivel biztonságosabb (manőverezés) és gazdaságosabb (személyzet létszáma drasztikusan csökkenthető, ráadásul kevesebb a fajlagos energiaveszteség).

2. HAJÓVONTA vagy VONTATOTT KARAVÁN
A vontatással történő továbbítás lényegében annyit jelent, hogy a géphajó kötélen vontatja (konyhanyelven: húzza) a meghajtás nélküli, de! kormányképességgel, és kormányos személyzettel ellátott uszályokat. Ősi alakzat, a szabályozatlan, szűk, kanyargós folyamszakaszokhoz ideális, hiszen a kormányozható vontatott uszályok lekövetik vontatójuk ívét. Közúti hasonlattal élve: könnyebb befordulni a mellékutcába egy csuklós Ikarusszal (hajóvonta), mint egy ugyanakkora hosszúságú kamionnal (tolt kötelék). A Duna szabályozásával (kiegyenesítésével) gyakorlatilag megszűnt ez a módszer, ma már ilyen formációval csak elvétve találkozunk, olyan esetekben, amikor nincs más választásunk, mint vontatni az adott (esetleg bajba jutott) hajót vagy úszóegységet. Jellemző azonban a kisegítő vontatás (lásd lejjebb: előfogatolás, kényszerített gázlózás, hajóvonták találkozása fogalmakat). Természetesen az ábrán csak a közelmúlt jellemző csatolási formáit ismeretem, hiszen a vontatás a régmúltban művészetnek számított, művelése folyamán számtalan szebbnél szebb alakzatok születtek.

3. MELLÉVETT ALAKZAT
Ahogy a nevében is foglaltatik, a géperővel rendelkező hajó maga mellé veszi a továbbítandó egységeket: se nem tol, se nem vontat (fizikailag persze vontat, hiszen a legnagyobb erő az oldalra kiadott ún. húzatókötélben ébred, de a formáció elhelyezkedése és irányítása szempontjából ennek nincs jelentősége). Áruszállítás esetén akkor választjuk ezt a módot, amikor a géphajó nem tolhat (pl. mert nem toló), vagy nem vontathat (pl. mert nem vontató, vagy vontató, de nem „kényelmes” vontatni az adott helyzetben). Ilyenkor a géphajó egy, legfeljebb két bárkát/uszályt visz magával az ábrán látható alakzat(ok)ban. A mellévett alakzat másik esete, amikor két géphajó (akár személyszállító) halad egymással összekötve, úgy, hogy mindkettő használja géperejét (pl. erőforrás-megosztás céljából, vagy nagy létszámú rendezvények esetén, ahol biztosítani kell az összekötött hajók közti szabad utasáramlást). Mellévett alakzat lehet a „felkarolás” is, amikor a nagyobb (vagy a kisebb) géperejű hajó géperőt nem használó hajót (lehet pl. motorhibás, vagy egyszerűen csak „pihen” az oldalán/nincs érdemi feladata) továbbít.

A folyamhajózás érdekes manőverei

GYAKORI SZLENGEK, FOGALMAK, PRAKTIKÁK A FOLYAMI HAJÓZÁSBAN
BOXEROLÁS
A német „bugsieren” szakkifejezésből származik - kis méretű toló/vontató motorhajóval (rendező) végzett munka. Hosszújáratban továbbított uszályok/bárkák kikötő területén belüli, illetve egyesével/kettesével történő mozgatása a kikötőöböl és a nyílt vízi horgonyzóhely között. Így nevezzük azt is, amikor stégeket, egyéb úszólétesítményeket pakolunk arrébb, továbbítunk rövid távon, vagy illesztünk a helyére. Hosszújárati továbbításban „bent ragadt” rendezőhajóra azt mondjuk, hogy vonalboxerkedik. Szükség esetén bármilyen géphajóval végezhető ez a manőver.
CÚGOLÁS
Túlméretes alakzatok fuvarjának megbontása és több fordulóval történő átjátszása veszélyes gázlókon, szűkületeken, zsilipeken, nagyvárosokon. Jellemző példa Budapest, a manőverezést akadályozó hidak, hajlatok, cikázó kishajók melegágya. A karaván megáll a város északi/déli horgonyzóhelyén, és 2-3 kisebb alakzatra bontva tolja át a bárkáit, majd lehorgonyozza őket, s a maradékért visszamegy, végül újra egy kötelékként folytatja útját. Nagyon hasznos ezt olyan hidak előtt is elvégezni, ahol nem vagyunk teljesen biztosak abban, hogy gond nélkül megoldható az áthaladás (pl. Baja). Nem kifejezetten közkedvelt manőver, hiszen üzemanyag- és időveszteséggel jár, cserébe csökkenti a havaria kockázatának (hídpillér lezúzása, ütközések, fennakadások, stb.) kialakulását.
ELŐFOGATOLÁS
Hajóvonták, tolt kötelékek számára nyújtott segítség: az alakzat élére egy további, jellemzően nagy géperejű vontatóhajót sorolnak be, mely segíti a rendszer áthaladását, irányban tartását a nehezebb szakaszokon. Alkalmazzák túlméretes szerelvények megsegítésére, illetve rövid távon extrém erős sodrású folyószakaszokon (pl. régen a Vaskapun, illetve a dömösi gázlóban). A kényszerített gázlózás (lásd lent) során a géperő növelése az alapvető cél.
KÉNYSZERÍTETT GÁZLÓZÁS
Alacsony vízállásnál a tolt kötelék egy vagy több toló-, vagy vontatóhajó (előfogat) segítségével megtöbbszörözi saját géperejét annak érdekében, hogy keresztül húzza megrakott tolatmányát egy-egy kritikusabb gázlón, homokzátonyon. Ilyenkor a bárkák gyakorlatilag végigszántják a mederfeneket. Rendkívül kockázatos manőver, mivel elszakadhatnak a kötelek, lékesedhet a hajótest, ám sikeres manőver esetén a kötelék haladhat tovább anélkül, hogy könnyítene magán (átrakodási mizéria), gazdasági előnyt kovácsolva ezzel a hajózási vállalatnak. Sziklagázló esetén nem alkalmazható.
KITŰZÉS
A német „ausstecken” kif. tükörfordítása, ellentétes oldali találkozás. A folyón alapvetően jobbra tartási kötelezettség van érvényben, ám az adott szakasz sajátosságaira, különböző forgalmi szituációkra való tekintettel kérhető a fordított találkozás. Ezt minden esetben a hegymenő hajó kéri, s a völgymenő hagyja jóvá. A hajóvezetők rádión egyeztetnek, egyúttal a hajó jobb oldalán fehér villogóval, s fehér keretbe foglalt kék tábla felnyitásával erősítik meg egymást és önmagukat, tájékoztatják környezetüket. Régebben (hagyományőrző hajókon ma is) egy kék színű, nyélre húzott zászló határozott lengetésével jelezték eme szándékot.
LEFORGATÁS
Tolt bárka megfordítása a mellette álló bárkáról a folyó áramlását kihasználva gépi rásegítés nélkül, kizárólag csatolócsörlők és kötelek használatával. Annak érdekében, hogy a tolóhajó által továbbított téglatestek a lehető legkisebb ellenállásba ütközzenek, lapos, egyenes farukkal tükrözve kötik őket egymáshoz. Ehhez egy vagy több bárkát meg kell fordítani a többihez képest: a 180 fokos fordulatot követően a megfelelő kötelek engedésével/rászedésével a sodrás "aláfordítja" a testet a helyben maradó test mögé. A matrózok egyik legkedveltebb bravúrja.
LEVÁRÁS
„Hajóvonták találkozása tilos!” Ki ne próbálta volna megfejteni a Petőfi rádió vízállásjelentésének elhíresült figyelmeztetését? Gázlókon és hajóútszűkületben kockázatos a találkozás, különösen egy nehezen irányítható hajóvontával, vagy tolt karavánnal (kisodródhatnak, de akár egymáshoz is verődhetnek az uszályok), ezért, ha egy ilyen szakaszon két hajóegység közeledik egymással szemben, az egyik megáll (géppel tartja magát), és megvárja, míg a szembejövő áthalad a veszélyes szakaszon. Mindig a völgymeneti (tehát felülről jövő) hajónak van elsőbbsége, hiszen ő tud nehezebben manőverezni (hajóvontának eleve csak megfordulási lehetősége lenne), cserébe az alulról jövő könnyen megtartja magát áramlással szemben.
LIMÁNYOLÁS
Ideállis vízállás és/vagy merülés esetén a hegymenetben haladó hajó kihúzódása a parthoz lehetőség szerint minél közelebb, letérve ezzel a kijelölt hajózóútról. A limány ellentétes irányú vízmozgást (visszaáram) jelent, melyben haladva a géphajó a parthoz képest nagyobb sebességre tud szert tenni. 1951-ben a DÖMÖS gőzhajónak sajnos ez a manőver lett a veszte: késésben voltak, s a parthoz közel limányoltak fölfelé, így ráfutottak az addig észrevétlen II. világháborús aknára.
PARTTŰZÉS
Tervezett manőver, mely során a géphajó orral kifut a partra/homokpadra, így rögzítve önmagát. Néhány órás tartózkodásra alkalmas módszer, a hajó orrából palló/létra kihelyezésével a hajózó személyzet száraz lábbal ki tud menni bevásárolni, illetve beszállás is könnyedén biztosítható. Alkalmazására akkor kerül sor, amikor nincs a közelben alkalmas/fogadóképes ponton. A horgonyvetésnél kényelmesebb módszer, hiszen nem kell a partra kiúszni, csónakkal kievezni. Baleset/lékesedés esetén is alkalmazandó, hiszen így egyrészt a hajó partra futtatásával elodázható az elbuggyanás, másrészt a hajón lévő sérült személyek is azonnal a partra kidobálhatók.
SIFTELÉS
Megfeneklett, patra futott, vagy súlyosabb esetben a mederfenékre süllyedt áruszállító hajó „kikönnyítése”, vagyis az áru átrakodása egy mentesítő úszóegységre annak érdekében, hogy a hajótest elemelkedjen a medertől, s újra úszóképessé, illetve a teher nélkül könnyebben manőverezhetővé, leszabadíthatóvá váljon.
SZEPERÁT MENET
„Seperate”, vagyis leválasztva - fuvar nélkül, azaz bárkák/uszályok nélkül, magányos menetben közlekedő toló vagy vontató. Más magányos hajókra nem használjuk ezt a kifejezést, hiszen azok üzemszerűen lődörögnek egymagukban. Szeperátban többnyire akkor látunk egy géphajót, amikor cúgolás során épp a következő fuvarért megy a lekötőre, vagy mikor leakasztja magát, és bemegy a városba bevásárolni.
A felsorolás korántsem teljes, folytatása következik!

Mit nem mondunk egy hajóra, avagy mit nem csinál egy hajó és mi nincs a fedélzetén? :)